12/16/2018

Inspirációs képek 1. - Tél

Sziasztok! A mai nap folyamán egy rakat inspirációs képpel készültem nektek, természetesen a téllel kapcsolatban. Remélem, hogy tetszeni fognak!

Forrás: Pinterest





11/28/2018

Tippek - Hogyan kezdjek neki az új történetemnek? 2.

Sziasztok! Megérkeztem nektek a "Hogyan kezdjek neki az új történetemnek?" második részével. Remélem, hogy ez is a hasznotokra lesz! 

Na de essünk is neki:

Minek a fülszöveg, és mi az?
Alapjáraton a fülszöveg egy olyan modul, ahol röviden ismerteted a történeted tartalmát, kevés információval. Először könnyűnek tűnik, viszont írtózatosan nehéz megírni azt a fülszöveget, ami igazán megfoghatja az olvasót. Evidens, de mégis le kell írnom, hogy a fülszövegben nem szabad elárulni, hogy mi lesz a törétnetünk vége. Abba az észrevehetetlen hibába is bele lehet esni, hogy véletlenül, akaratunkon kívűl, de lezárjuk a konfliktust, mint például "eszméletlen sok dolgot kell megtennie ahhoz, hogy újra helyrejöjjön a birodalom irányítás, de a végén sikerül mindent helyrehoznia". A konfliktusokat mindig hagyjuk meg nyitottnak, még véletlenül se célozzunk semmiféleképpen, hogy a főszereplő eléri-e a célját, mert akkor már nem is érdemes elolvasni a könyvet, hiszen minden kiderült a fülszövegből.
A fülszöveg elsősorban nem tartalmi ismertető, hanem marketingeszköz, tehát arra szolgál, hogy felkeltse az olvasók érdeklődését a köny iránt. Így nem az a legjobb fülszöveg, ami teljes egészében összefoglalja a történetet, hanem az, ami figyelemfelkeltő. A fülszövegek általában 100-200 (inkább 150) karaktert foglalnak magukba, ami körülbelül egy bekezdésnyit jelent. Ennél többet igazándiból nem érdemes írni, mert úgysem olvassák el, soknak tartják. Ha egy író nem tudja egy bekezdésben összefoglalni, hogy miről szól a könyve, akkor már a törétnetben is lehetnek hiányosságok, és maga az író sem határozott a története irányába. Valamint mindneképp el kell sülnie annak, hogy milyen zsánerbe tartozik a történet. Ha onkrét tényeket nem is, utalásokat tehetünk arra, hogy a történetünk melyik karegóriába tartozik, például ezekkel a szavakkal: "természetfeletti erőkkel", "hihetetlen varázserő" stb.
100 karakternél lehet rövidebb is a fülszöveg, például ha hívószavakkal, vagy ütős mondatokkal dolgozunk, de ez nem minden regénynél működik. Például:
"Egy váratlan telefon,
Egy elfelejtett ember,
Aki most újra be akar kavarni,
Aki ismét visszatér, és előle nincs menekvés.
A lány, aki mindennek a szenvedője,
Aki megsínylődi az összes tettét. 
Balhé balhé hátán,
De kiderül-e az igazság? "
Fontos, hogy minden fülszövegnek kell tartalmaznia egy kérdést: Anna vajon túléli?, Sikerül megmenekülniük? stb. Ha a fülszöveg nem képes felkelteni az érdeklődést az olvasóban, hogy a kérdésekre választ kapjon, akkor bizony a történetet sem fogja elolvasni. 

Na de milyen legyen akkor a tartalom?
Ez már igazán más tészta, viszont ha már el tudjátok képzelni a törétnetet egy zsánerben, az már egy jó pont, mivel innen már nagyon nem tudunk elrontani semmit.
Először a helyesírás feketelyukába vinnélek be titeket, hiszen annyi helyesírási hibát vét néhány író, hogy hihetetlen. Oké, senki nem tökéletes, mindig lesznek, hibák, de ha már egy igazán igényes blogot/könyvet akarunk írni, akkor legalább helyesen tudjunk írni, ez az egész legeslegalapabb dolga. Mindenki azt hiszi, hoyg olyan eszeveszett módon lehet ezeket korrigálni, holott nem. Türelemjáték az egész. Elolvasod a fejezetet, miután elkészültél vele, kijavítod, amit elsőre megtaláltál, majd hagyod egy éjszakát pihenni, és következő nap ismét átnézed, vagy pedig ha még mindig nem vagy magadban biztos, akkor felfogadsz egy bétát (erre majd lentebb bővebben kitérek), aki teljesen átnézi, kijavítja a hibáidat. 
Aztán a hosszúság, tartalom és a forma, ami szinte mindnekit kiakaszt. A bloggeervilágban, legalább is én ahogy észre vettem, a négy oldalról felemelkedett a fejezetek oldalszáma nyolc-kilenc oldalra. Ezzel semmi baj nem lenne, ha igényesen meg lenne formázva. Régebben, és még most is rengeteg olyan blogot látok, ahol a bejegyzéssáv jobbra van igazítva, és mit ne mondjak, már szinte ocsmánynak találom. Könyörgöm, ha ott van az a - bocsánat a következő kifejezésért - cseszett sorkizárt gomb, akkor jelöld már ki az egészet, és tett sorkizárttá. Körülbelül két kattintást vesz igénybe. Miért olyan nehéz? Tartalom ügyileg is kicsit már más a helyzet, hiszen vannak, akik túl sok információt adnak le egy fejezet alatt, és vannak olyanok, akik túl keveset, vagyis nyújtják a törétnetet. Igen, tényleg nehéz megtalálni az aranyközéputat, de ha igényes akarsz lenni, akkor ne félj többször átírni fejezetet. Az a te hasznodra is válik, hiszen több olvasót szerezhetsz, ha nem nyújtogatod, mint a rétest, és nem zsúfolod, mint a déli buszt. Ha túl sok minden írsz, az olvasód feje annyira tele lesz, hogy majd kipukkad, ha pedig túl keveset, akkor olyan üres, és izgatottság nélküli érzése lesz a következő rész iránt, hogy nem is fogja többet olvasni a történetet. Valamint ha a cselekményszálat ügyesen vezetitek, okosan adagoljátok az információt, esetleg két három fejezeten kereztül szinte semmit nem halad a történet, az még tűrhető, mivel így lehet megismerni a szereplőket, és magát azt az elképzelt világot, amit próbálunk az olvasó elé tárni.
Majd, ha már itt tartunk, megemlíthetjük a fogalmazást is. Persze először nem úgy fog menni, mintha már több éve blogolnál, vagy írnál. Senki nem úgy születik, hogy csettint, és máris ott a fejében a hibátlan fejezet, már csak legépelnie kell. Azt viszont soha nem szabad elfogadni, ahol most állsz, mindig küzdj azért, hogy valami újat tanulj. Olvasd mások blogjait, könyveket, cikkeket, amikből sokat lehet tanulni. Valamint gyakorolj, hisz a gyakorlás teszi a mestert. Vannak olyan bloggerek, akik egyszerűen nem tudnak mit kezdeni az érzelmek leírásával, ez pedig elég nagy hiba, hiszen ha nem jelenik meg valamilyen formában az érzelem, akkor a történet már fuccsba is megy, mivel a karakterek is éreznek, mégha ürességet is, de érez. Adj neki érzelmeket, egyedi személyiséget, netán különleges képességeket. Mindezt szépen fogalmazva írd le, és ellenállhatatlanok lesznek a karaktereid, és a történeted is. Erre felhoznék egy rossz, és egy jó példát is:

"Castiel fejvesztve menekül a saját érzései elől. Nem akarja, hogy újra megtalálják, és a mélybe rántsák. Egyik pillanatról a másikra elmosolyodik, majd így szól:
- Nem érdemes törnöm magam. Úgysem sikerül elfutnom előlük. "

Oké, hogy az érzéseiről szól a pár mondat, de milyen érzésekről? Miért vannak azok az érzések? Bűntudat, vagy bánat? Milyen reakciót vált ki belőle a mostani eset? Mekkora hatással voltak rá, mikor először elöntötték őt az érzelmei? Érzett már valaha így? Ha igen, mivel járt, és mit érzett? 

"Castiel fejvesztve menekül a saját bűntudata elől. Most döbben rá, hogy mekkorát csalódott saját magában, mikor megfolytotta Hannaht, és nem ő volt az első, akivel ezt tette. Rajta kívűl még hárman voltak; Fred, Tina és Robert. Őket egy-egy pisztolylövéssel intézte el, de nem volt egyik halála sem akkora hatással rá, mint Hannahé. A szíve összeszorul, és hatalmas könnycseppek gördülnek végig az arcán. Ujjaival dús, fekete hajába túr, ami keszekuszán terül szét fejtetőjén. A tarkója lüktet azóta, mióta menekülés közben összesett, és beverte a fejét az egyik lépcsőház feljárójába. Folyton folyvást Hannah mosolygó arcát, csillogó szemeit látja maga előtt, és nem képes kitörölni az emlékezetéből a lány könyörgő tekintetét. 
- Nem érdemes törnöm magam... - motyogja. - Úgysem futhatok el a saját érzéseim elől. Szerettem."

Nos, látjátok a kettő közt a különbséget? Nem is olyan nehéz, és a karakter életének előzményeiből is lehet becsempészni dolgokat, így az olvasó mégtöbbet tudhat meg a főszereplőről.
Majd kicsit térjünk át a helyszínekre, hisz ezek nélkül az egész történet nem is létezhetne. Sőt, az olvasó sokkal könnyebben el tudja képzelni a világot amibe bevezettük, ha részlehetsen le van vezetve. Példák:

"A fák sűrűn helyezkednek el, alig lehet kilátni tőlük. A szél fúj."
INKÁBB:
"A fák lombkoronái szinte teljesen elzárják a napot a talajtól, és az eget is alig lehet látni. A szél lágyan símogat, mintha egy puha kéz érintené a vállam."

Szerintem ennél a példánál is könnyen észrevehető a különbség.

Viszont mára ismét legyen elég a szóból, a következő rész tartalma pedig nem más, mint a "Minek béta, ha helyesen írok?, Béna vagyok, de kéne a kinézet!". Remélem, hogy hasznotokra vált ez a bejegyzés is!